Calafiori egyenlítése után fordult az Arsenal délutánja

Riccardo Calafiori kitárt karokkal indul el a kapu mellől, és az Emirates végre fellélegezhet. Az Arsenal október 10-én 2–1-re legyőzte a Leedset, de ez a végeredmény eltakarja, mennyire kellemetlen délutánt kellett megfordítania. James Justin az 55. percben még a vendégeket juttatta előnyhöz. Calafiori hét perccel később egyenlített, Bruno Guimarães pedig a 70. percben már a győztes gólt lőtte.

Az egyenlítés előtt minden nehezebbnek látszott

Az ilyen mérkőzéseken a hazai szurkoló egy idő után nem is a következő nagy helyzetet várja, hanem azt a néhány nyugodt labdaérintést, amely visszaadja a csapat ritmusát. A Leeds az első közel egy órában valódi veszélyt jelentett. Az Arsenal nem egy elszigetelt, szerencsés vendégtámadás miatt került bajba. Justin találata annak a nyomásnak adott eredményt, amelyet addig is érezni lehetett a londoni kapu előtt.

Ezért volt annyira kellemetlen az 55. perc. Otthon hátrányba kerülni önmagában is nehéz, de még rosszabb, amikor az ember nem mondhatja magának, hogy teljesen váratlanul történt. Ilyenkor minden oldalpassz hosszabbnak tűnik, minden elvesztett párharc nagyobb bosszúságot okoz. A megoldást mégsem lehet pusztán sietségből előállítani. A következő támadásnak nemcsak gyorsabbnak, hanem pontosabbnak is kell lennie, különben a sürgetés újabb labdavesztést szül.

Calafiori gólja megváltoztatta a délután súlyát

A 62. percben végre megérkezett az a mozdulat, amelyre az Arsenalnak szüksége volt. Calafiori egyenlítése nem egyszerűen visszaállította a döntetlent. Új értelmet adott a hátralévő időnek. Ugyanannyi perc maradt a mérkőzésből, mégis más lett a feladat: a vereség elkerülése helyett ismét a győzelem került elérhető közelségbe.

Az egyenlítő gól utáni ünneplés képe ezért különösen erős. Nem egy már eldöntött mérkőzés újabb találatát látjuk rajta, hanem a kapaszkodót. A kapu közelében még ott vannak a Leeds játékosai, Calafiori viszont már kifelé fordul a tömeg felé. Ebben a pillanatban egyszerre van jelen a megkönnyebbülés és a sürgetés. Jó, hogy bent van, de nincs vége: most kell folytatni, amíg a lehetőség nyitva áll.

Nyolc perc, amely megfordította az eredményt

Guimarães csereként érkezett, és a 70. percben megszerezte a második londoni gólt. Calafiori találata és a vezetés között mindössze nyolc perc telt el. A két gól közelsége különösen kegyetlen lehetett a Leedsnek: a vendégek alig dolgozhatták fel az egyenlítést, máris nekik kellett volna új választ találniuk.

Az Arsenal oldaláról nézve a fordítás szépsége éppen az, hogy két különböző szereplő vitte tovább ugyanazt az erőfeszítést. Az első gól visszahozta a hitet, a második eredményt adott neki. Egy csereként pályára lépő játékos számára kevés jobb belépő létezik annál, mint ilyen helyzetben döntő szerepet vállalni. Guimarães nem hosszú percek után vált a történet központi alakjává: rövid idő alatt odakerült, ahol egyetlen pontos befejezés egész délutánokat írhat át.

A megkönnyebbülés nem teszi semmissé a nehézséget

A 2–1 után könnyű csak a fordításra emlékezni. A Leeds teljesítménye azonban fontos része marad ennek a győzelemnek. Éppen az ellenfél által okozott kellemetlenség mutatja meg, mennyit ért az Arsenal válasza. Ha a mérkőzés végig könnyű lett volna, Calafiori gólja sem hordozna ekkora érzelmi töltetet, és Guimarães találata sem tűnne ilyen éles fordulópontnak.

A piros-fehér színekhez a hétköznapi futballban is vissza lehet térni. Az Arsenal hazai zoknija és az Arsenal idegenbeli rövidnadrágja két különálló darab azoknak, akik a következő közös focizáson is szeretnék megmutatni, melyik csapat mellett állnak. A szombati mérkőzés emléke viszont elsősorban nem egy felszerelésdarabhoz kötődik, hanem ahhoz a néhány perchez, amikor újra hinni lehetett a fordításban.

Ez a győzelem azért marad érdekes, mert nem követelt hozzá tökéletes délutánt az Arsenal. Előbb el kellett viselnie, hogy a Leeds kényelmetlen helyzetbe hozza, utána pedig élnie kellett a saját lehetőségeivel. Calafiori egyenlítése és Guimarães győztes gólja között ott sűrűsödik a szurkolói élmény: még aggódsz az egyik pillanatban, a következőben már azt számolod, mennyi idő van hátra az előny megőrzéséhez.