Liverpool 2–1 Atlético: Mac Allister lövése felrobbantotta az Anfieldet

Az első ütést az Atlético vitte be

Az Anfield már a kezdés előtt úgy zúgott, mintha tavaszi kieséses este lenne, de a Liverpool lelkesedése hamar falnak ütközött. A 17. percben Julián Álvarez megtalálta a védők mögé induló Marcos Llorentét, aki finoman átemelte a labdát Alisson fölött. A vendégszektor felrobbant, a stadion többi része pedig egy pillanatra elnémult. Az Atlético pontosan azt kapta, amit szeretett volna: előnyt és lehetőséget arra, hogy szűkítse a területet.

Liverpool nem veszítette el a fejét. Szoboszlai újra és újra felvette a labdát a két vonal között, Wirtz mélyebbről indult, Barcola pedig minden sprinttel arra kényszerítette Oblakot, hogy figyeljen a rövid sarokra. A spanyolok keményen zártak, mégis egyre több vörös mez jelent meg a tizenhatos körül. A levegőben ott volt az érzés, hogy az egyenlítés már nem kérdés, csak az időpontja.

Szoboszlai visszahozta a hitet

A 40. percben végre megtört a fal. Oblak még védte Barcola próbálkozását, de Araujo okosan visszatette a pattogó labdát, Szoboszlai pedig közelről nem hibázott. A magyar középpályás ünneplése az egész stadiont magával rántotta. Az Anfield addigi feszültsége egyetlen ordításban szakadt ki, és a félidő utolsó perceiben már az Atlético kapaszkodott a szünetbe.

Az egyenlítő gól többet jelentett a számoknál. Szoboszlai egész félidőben vállalta a labdát, ütközött, visszatámadott és gyorsította a játékot, amikor a csapatnak bátorságra volt szüksége. A gólja jutalom volt ezért a makacs jelenlétért. A Liverpool úgy ment az öltözőbe, hogy nem csak visszajött a meccsbe, hanem érezte: a lendület már az ő oldalán áll.

Mac Allister öt perc alatt eldöntötte

A második félidő eleje még magasabb fokozatot hozott. Barcola egy gyors kontránál ziccerbe került, de a lövése elsuhant a kapu mellett. A kihagyás után az Atlético fellélegezhetett volna, ám alig telt el néhány másodperc. Ngumoha csele és beadása után a labda Mac Allister elé pattant, az argentin pedig húsz méterről irgalmatlanul a bal sarokba zúdította.

Az 50. percben az Anfield már nem egyszerűen hangos volt, hanem remegett. Mac Allister a társai közé rohant, a lelátón pedig mindenki egyszerre ugrott fel. A fordítás gyorsan jött, de nem véletlenül: a Liverpool az első félidő közepe óta tolta hátra ellenfelét. A lövés csak a végső, látványos pont volt egy hosszú nyomás végén.

Egy európai este, amelynek súlya marad

Az Atlético a hajrában próbált újra előrébb lépni, de Van Dijk és társai már nem engedték szétesni a mérkőzést. Frimpong lesről még betalált, Isak lövését pedig az utolsó pillanatban blokkolták, így a harmadik gól elmaradt. A Liverpoolnak azonban nem kellett több. A 2–1-es eredmény elég volt ahhoz, hogy Iraola első edzői Bajnokok Ligája-estéje győzelemmel záruljon.

Aki ezt az estét egy vörös mezhez kötné, annak a WIRTZ #7 Liverpool hazai mez a támadó bátorságot idézheti, míg a VIRGIL #4 Liverpool hazai mez a hajrá nyugodt védekezését. Mindkettőhöz ugyanaz az emlék tapad: egy este, amikor a csapat hátrányból sem veszítette el a ritmusát.

A lefújáskor nemcsak a győzelem számított. Szoboszlai újra megmutatta, hogy nyomás alatt is képes vezetni a csapatot, Mac Allister pedig olyan gólt lőtt, amelyet még sokáig visszanéznek majd. Az Atlético kemény ellenfél volt, ezért a fordításnak valódi súlya maradt. A Liverpool európai szezonja egy döccenéssel kezdődött, de végül pontosan úgy folytatódott, ahogy az Anfield szereti: hittel, zajjal és egy nagy lövéssel.

A hazafelé tartó szurkolók számára a három gól sorrendje egész történetet mesélt. Llorente csendet hozott, Szoboszlai visszaadta a hangot, Mac Allister pedig ünneppé változtatta az estét. Az ilyen mérkőzések miatt különleges az európai futball Liverpoolban: a stadion nem csak figyeli a fordulatot, hanem része lesz annak.

A meccs egyik legszebb részlete az volt, ahogy a közönség a kapott gól után sem fordult a csapat ellen. Minden visszaszerzett labdát újabb hullám kísért, a játékosok pedig ebből a zajból merítettek erőt. Mire Mac Allister lövése a hálóba vágódott, a fordítás már közös teljesítménynek érződött: a pályán futók és a lelátón állók ugyanabba az irányba mozdultak.